Psalms 81
1 To the chief Musician. Upon the Gittith. [A Psalm] of Asaph. Sing ye joyously unto God our strength, shout aloud unto the God of Jacob;
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Raise a song, and sound the tambour, the pleasant harp with the lute.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow the trumpet at the new moon, at the set time, on our feast day:
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For this is a statute for Israel, an ordinance of the God of Jacob;
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 He ordained it in Joseph [for] a testimony, when he went forth over the land of Egypt, [where] I heard a language that I knew not.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 I removed his shoulder from the burden; his hands were freed from the basket.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Thou calledst in trouble, and I delivered thee; I answered thee in the secret place of thunder; I proved thee at the waters of Meribah. (Selah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, my people, and I will testify unto thee; O Israel, if thou wouldest hearken unto me!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There shall no strange god be in thee, neither shalt thou worship any foreign god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I am Jehovah thy God, that brought thee up out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people hearkened not to my voice, and Israel would none of me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So I gave them up unto their own hearts' stubbornness: they walked after their own counsels.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Oh that my people had hearkened unto me, that Israel had walked in my ways!
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 I would soon have subdued their enemies, and turned my hand against their adversaries.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The haters of Jehovah would have come cringing unto him; but their time would have been for ever.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 And he would have fed them with the finest of wheat; yea, with honey out of the rock would I have satisfied thee.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
