Psalms 78
1 An instruction. Of Asaph. Give ear, O my people, to my law; incline your ears to the words of my mouth.
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 I will open my mouth in a parable; I will utter riddles from of old,
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Which we have heard and known, and our fathers have told us:
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 We will not hide [them] from their sons, shewing forth to the generation to come the praises of Jehovah, and his strength, and his marvellous works which he hath done.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 For he established a testimony in Jacob, and appointed a law in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children;
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 That the generation to come might know [them], the children that should be born; that they might rise up and tell [them] to their children,
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 And that they might set their hope in God, and not forget the works of God, but observe his commandments;
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 And might not be as their fathers, a stubborn and rebellious generation, a generation that prepared not their heart, and whose spirit was not stedfast with God.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 The sons of Ephraim, armed bowmen, turned back in the day of battle.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 They kept not the covenant of God, and refused to walk in his law;
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 And forgot his doings, and his marvellous works which he had shewn them.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 In the sight of their fathers had he done wonders, in the land of Egypt, the field of Zoan.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 He clave the sea, and caused them to pass through; and made the waters to stand as a heap;
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 And he led them with a cloud in the daytime, and all the night with the light of fire.
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 He clave rocks in the wilderness, and gave [them] drink as out of the depths, abundantly;
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 And he brought streams out of the rock, and caused waters to run down like rivers.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Yet they still went on sinning against him, provoking the Most High in the desert;
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 And they tempted God in their heart, by asking meat for their lust;
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 And they spoke against God: they said, Is God able to prepare a table in the wilderness?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold, he smote the rock, and waters gushed out, and streams overflowed; is he able to give bread also, or provide flesh for his people?
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Therefore Jehovah heard, and was wroth; and fire was kindled against Jacob, and anger also went up against Israel:
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 Because they believed not in God, and confided not in his salvation;
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Though he had commanded the clouds from above, and had opened the doors of the heavens,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 And had rained down manna upon them to eat, and had given them the corn of the heavens.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Man did eat the bread of the mighty; he sent them provision to the full.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 He caused the east wind to rise in the heavens, and by his strength he brought the south wind;
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 And he rained flesh upon them as dust, and feathered fowl as the sand of the seas,
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 And he let it fall in the midst of their camp, round about their habitations:
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 And they did eat, and were well filled; for that they lusted after, he brought to them.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 They were not alienated from their lust, their meat was yet in their mouths,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 When the anger of God went up against them; and he slew the fattest of them, and smote down the chosen men of Israel.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 For all this, they sinned still, and believed not in his marvellous works;
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 And he consumed their days in vanity, and their years in terror.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 When he slew them, then they sought him, and returned and sought early after God;
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 And they remembered that God was their rock, and God, the Most High, their redeemer.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 But they flattered him with their mouth, and lied unto him with their tongue;
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 For their heart was not firm toward him, neither were they stedfast in his covenant.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 But he was merciful: he forgave the iniquity, and destroyed [them] not; but many a time turned he his anger away, and did not stir up all his fury:
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 And he remembered that they were flesh, a breath that passeth away and cometh not again.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 How oft did they provoke him in the wilderness, and grieve him in the desert!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 And they turned again and tempted God, and grieved the Holy One of Israel.
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 They remembered not his hand, the day when he delivered them from the oppressor,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 How he set his signs in Egypt, and his miracles in the field of Zoan;
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 And turned their rivers into blood, and their streams, that they could not drink;
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 He sent dog-flies among them, which devoured them, and frogs, which destroyed them;
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 And he gave their increase unto the caterpillar, and their labour unto the locust;
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 He killed their vines with hail, and their sycamore trees with hail-stones;
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 And he delivered up their cattle to the hail, and their flocks to thunderbolts.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 He cast upon them the fierceness of his anger, wrath, and indignation, and distress, — a mission of angels of woes.
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 He made a way for his anger; he spared not their soul from death, but gave their life over to the pestilence;
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 And he smote all the firstborn in Egypt, the first-fruits of their vigour in the tents of Ham.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 And he made his own people to go forth like sheep, and guided them in the wilderness like a flock;
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 And he led them safely, so that they were without fear; and the sea covered their enemies.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 And he brought them to his holy border, this mountain, which his right hand purchased;
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 And he drove out the nations before them, and allotted them for an inheritance by line, and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 But they tempted and provoked God, the Most High, and kept not his testimonies,
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 And they drew back and dealt treacherously like their fathers: they turned like a deceitful bow.
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 And they provoked him to anger with their high places, and moved him to jealousy with their graven images.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 God heard, and was wroth, and greatly abhorred Israel:
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 And he forsook the tabernacle at Shiloh, the tent where he had dwelt among men,
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 And gave his strength into captivity, and his glory into the hand of the oppressor;
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 And delivered up his people unto the sword, and was very wroth with his inheritance:
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 The fire consumed their young men, and their maidens were not praised in [nuptial] song;
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Their priests fell by the sword, and their widows made no lamentation.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Then the Lord awoke as one out of sleep, like a mighty man that shouteth aloud by reason of wine;
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 And he smote his adversaries in the hinder part, and put them to everlasting reproach.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 And he rejected the tent of Joseph, and chose not the tribe of Ephraim,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 But chose the tribe of Judah, the mount Zion which he loved;
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 And he built his sanctuary like the heights, like the earth which he hath founded for ever.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 And he chose David his servant, and took him from the sheepfolds:
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 From following the suckling-ewes, he brought him to feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 And he fed them according to the integrity of his heart, and led them by the skilfulness of his hands.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
