Psalms 74
1 An instruction: of Asaph. Why, O God, hast thou cast off for ever? [why] doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember thine assembly, which thou hast purchased of old, which thou hast redeemed [to be] the portion of thine inheritance, this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lift up thy steps unto the perpetual desolations: everything in the sanctuary hath the enemy destroyed.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Thine adversaries roar in the midst of thy place of assembly; they set up their signs [for] signs.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 [A man] was known as he could lift up axes in the thicket of trees;
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 And now they break down its carved work altogether, with hatchets and hammers.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They have set on fire thy sanctuary, they have profaned the habitation of thy name to the ground.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They said in their heart, Let us destroy them together: they have burned up all God's places of assembly in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 We see not our signs; there is no more any prophet, neither is there among us any that knoweth how long.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy contemn thy name for ever?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Why withdrawest thou thy hand, and thy right hand? [pluck it] out of thy bosom: consume [them].
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 But God is my king of old, accomplishing deliverances in the midst of the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Thou didst divide the sea by thy strength; thou didst break the heads of the monsters on the waters:
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Thou didst break in pieces the heads of leviathan, thou gavest him to be meat to those that people the desert.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Thou didst cleave fountain and torrent, thou driedst up ever-flowing rivers.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 The day is thine, the night also is thine; thou hast prepared the moon and the sun:
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Thou hast set all the borders of the earth; summer and winter — thou didst form them.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember this, that an enemy hath reproached Jehovah, and a foolish people have contemned thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Give not up the soul of thy turtle-dove unto the wild beast; forget not the troop of thine afflicted for ever.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Have respect unto the covenant; for the dark places of the earth are full of the dwellings of violence.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Oh let not the oppressed one return ashamed; let the afflicted and needy praise thy name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Rise up, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee all the day;
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Forget not the voice of thine adversaries: the tumult of those that rise up against thee ascendeth continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
