Psalms 65

1 To the chief Musician. A Psalm of David: a Song. Praise waiteth for thee in silence, O God, in Zion; and unto thee shall the vow be performed.

Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

2 O thou that hearest prayer, unto thee shall all flesh come.

Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

3 Iniquities have prevailed against me: our transgressions, thou wilt forgive them.

Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

4 Blessed is he whom thou choosest and causest to approach: he shall dwell in thy courts. We shall be satisfied with the goodness of thy house, of thy holy temple.

Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

5 By terrible things in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation, thou confidence of all the ends of the earth, and of the distant regions of the sea. ...

Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

6 Who by his strength established the mountains, being girded with power;

A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

7 Who stilleth the raging of the seas, the raging of their waves, and the tumult of the peoples.

A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

8 And they that dwell in the uttermost parts are afraid at thy tokens; thou makest the outgoings of the morning and evening to rejoice.

Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

9 Thou hast visited the earth, thou hast watered it; thou greatly enrichest it: the river of God is full of water; thou providest their corn, when thou hast so prepared it:

Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

10 Thou dost satiate its furrows, thou smoothest its clods, thou makest it soft with showers; thou blessest the springing thereof.

Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

11 Thou crownest the year with thy goodness, and thy paths drop fatness:

Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

12 They drop upon the pastures of the wilderness, and the hills are girded with gladness.

Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

13 The meadows are clothed with flocks, and the valleys are covered over with corn; they shout for joy, yea, they sing.

A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.