Psalms 50
1 A Psalm. Of Asaph. God, Elohim-Jehovah, hath spoken, and called the earth from the rising of the sun unto the going down thereof.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined forth.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Our God will come, and will not keep silence: fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 He will call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gather unto me my godly ones, those that have made a covenant with me by sacrifice!
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 And the heavens shall declare his righteousness; for God executeth judgment himself. (Selah)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hear, my people, and I will speak; O Israel, and I will testify unto thee: I am God, thy God.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 I will not reprove thee for thy sacrifices, or thy burnt-offerings, continually before me;
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 I will take no bullock out of thy house, [nor] he-goats out of thy folds:
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 For every beast of the forest is mine, the cattle upon a thousand hills;
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 I know all the fowl of the mountains, and the roaming creatures of the field are mine:
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 If I were hungry, I would not tell thee; for the world is mine, and the fulness thereof.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Should I eat the flesh of bulls, and drink the blood of goats?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Offer unto God thanksgiving, and perform thy vows unto the Most High;
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 And call upon me in the day of trouble; I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 But unto the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes, or that thou shouldest take my covenant into thy mouth,
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Seeing thou hast hated correction and hast cast my words behind thee?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 When thou sawest a thief, thou didst take pleasure in him, and thy portion was with adulterers;
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Thou lettest thy mouth loose to evil, and thy tongue frameth deceit;
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Thou sittest [and] speakest against thy brother, thou revilest thine own mother's son:
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 These [things] hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether as thyself: [but] I will reprove thee, and set [them] in order before thine eyes.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Now consider this, ye that forget God, lest I tear in pieces, and there be no deliverer.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Whoso offereth praise glorifieth me; and to him that ordereth [his] way will I shew the salvation of God.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
