Psalms 44
1 To the chief Musician. Of the sons of Korah. An instruction. O God, with our ears have we heard, our fathers have told us, the work thou wroughtest in their days, in the days of old:
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Thou, by thy hand, didst dispossess the nations, but them thou didst plant; thou didst afflict the peoples, but them didst thou cause to spread out.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For not by their own sword did they take possession of the land, neither did their own arm save them; but thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance, because thou hadst delight in them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou thyself art my king, O God: command deliverance for Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Through thee will we push down our adversaries; through thy name will we tread them under that rise up against us.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I will not put confidence in my bow, neither shall my sword save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For thou hast saved us from our adversaries, and hast put them to shame that hate us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God will we boast all the day, and we will praise thy name for ever. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But thou hast cast off, and put us to confusion, and dost not go forth with our armies;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Thou hast made us to turn back from the adversary, and they that hate us spoil for themselves;
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Thou hast given us over like sheep [appointed] for meat, and hast scattered us among the nations;
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Thou hast sold thy people for nought, and hast not increased [thy wealth] by their price;
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Thou makest us a reproach to our neighbours, a mockery and a derision for them that are round about us;
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Thou makest us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day my confusion is before me, and the shame of my face hath covered me,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 Because of the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and the avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this is come upon us; yet have we not forgotten thee, neither have we dealt falsely against thy covenant:
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy path;
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Though thou hast crushed us in the place of jackals, and covered us with the shadow of death.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we had forgotten the name of our God, and stretched out our hands to a strange god,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Would not God search this out? for he knoweth the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 But for thy sake are we killed all the day long; we are reckoned as sheep for slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Awake, why sleepest thou, Lord? arise, cast [us] not off for ever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Wherefore hidest thou thy face, [and] forgettest our affliction and our oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul is bowed down to the dust; our belly cleaveth unto the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Rise up for our help, and redeem us for thy loving-kindness' sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
