Psalms 39
1 To the chief Musician, to Jeduthun. A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a muzzle, while the wicked is before me.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was dumb with silence, I held my peace from good; and my sorrow was stirred.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart burned within me; the fire was kindled in my musing: I spoke with my tongue,
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Make me to know, Jehovah, mine end, and the measure of my days, what it is: I shall know how frail I am.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Behold, thou hast made my days [as] hand-breadths, and my lifetime is as nothing before thee; verily, every man, [even] the high placed, is altogether vanity. (Selah)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Verily, man walketh in a vain show; verily they are disquieted in vain; he heapeth up [riches], and knoweth not who shall gather them.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 And now, what wait I for, Lord? my hope is in thee.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Deliver me from all my transgressions; make me not the reproach of the foolish.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I was dumb, I opened not my mouth; for thou hast done [it].
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thy hand.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 When thou with rebukes dost correct a man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely, every man is vanity. (Selah)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Hear my prayer, Jehovah, and give ear unto my cry; be not silent at my tears: for I am a stranger with thee, a sojourner, like all my fathers.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Look away from me, and let me recover strength, before I go hence and be no more.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
