Psalms 39
1 To the chief Musician, to Jeduthun. A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a muzzle, while the wicked is before me.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was dumb with silence, I held my peace from good; and my sorrow was stirred.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 My heart burned within me; the fire was kindled in my musing: I spoke with my tongue,
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 Make me to know, Jehovah, mine end, and the measure of my days, what it is: I shall know how frail I am.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Behold, thou hast made my days [as] hand-breadths, and my lifetime is as nothing before thee; verily, every man, [even] the high placed, is altogether vanity. (Selah)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Verily, man walketh in a vain show; verily they are disquieted in vain; he heapeth up [riches], and knoweth not who shall gather them.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 And now, what wait I for, Lord? my hope is in thee.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Deliver me from all my transgressions; make me not the reproach of the foolish.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I was dumb, I opened not my mouth; for thou hast done [it].
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thy hand.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 When thou with rebukes dost correct a man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely, every man is vanity. (Selah)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Hear my prayer, Jehovah, and give ear unto my cry; be not silent at my tears: for I am a stranger with thee, a sojourner, like all my fathers.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Look away from me, and let me recover strength, before I go hence and be no more.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
