Psalms 2
1 Why are the nations in tumultuous agitation, and [why] do the peoples meditate a vain thing?
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2 The kings of the earth set themselves, and the princes plot together, against Jehovah and against his anointed:
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
3 Let us break their bonds asunder, and cast away their cords from us!
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4 He that dwelleth in the heavens shall laugh, the Lord shall have them in derision.
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
5 Then will he speak to them in his anger, and in his fierce displeasure will he terrify them:
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
6 And I have anointed my king upon Zion, the hill of my holiness.
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7 I will declare the decree: Jehovah hath said unto me, Thou art my Son; I this day have begotten thee.
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8 Ask of me, and I will give thee nations for an inheritance, and for thy possession the ends of the earth:
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9 Thou shalt break them with a sceptre of iron, as a potter's vessel thou shalt dash them in pieces.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
10 And now, O kings, be ye wise, be admonished, ye judges of the earth.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11 Serve Jehovah with fear, and rejoice with trembling.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12 Kiss the Son, lest he be angry, and ye perish in the way, though his anger burn but a little. Blessed are all who have their trust in him.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
