< Psalms 17 >
1 A Prayer of David. Hear the right, O Jehovah, attend unto my cry; give ear unto my prayer, which is not out of feigned lips.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 Let my judgment come forth from thy presence, let thine eyes regard equity.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Thou hast proved my heart, thou hast visited me by night; thou hast tried me, thou hast found nothing: my thought goeth not beyond my word.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 Concerning the works of men, by the word of thy lips I have kept from the paths of the violent [man].
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 When thou holdest my goings in thy paths, my footsteps slip not.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 I have called upon thee, for thou answerest me, O God. Incline thine ear unto me, hear my speech.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Shew wondrously thy loving-kindnesses, O thou that savest by thy right hand them that trust [in thee] from those that rise up [against them].
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Keep me as the apple of the eye, hide me under the shadow of thy wings,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 From the wicked that destroy me, my deadly enemies, who compass me about.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 They are enclosed in their own fat; with their mouth they speak proudly.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 They have now encompassed us in our steps; their eyes have they set, bowing down to the earth.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 He is like a lion that is greedy of its prey, and as a young lion lurking in secret places.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Arise, Jehovah, anticipate him, cast him down: deliver my soul from the wicked, thy sword;
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 From men [who are] thy hand, O Jehovah, from men of this age: their portion is in [this] life, and their belly thou fillest with thy hid [treasure]; they have their fill of sons, and leave the rest of their [substance] to their children.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 As for me, I will behold thy face in righteousness; I shall be satisfied, when I awake, with thy likeness.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.