< Psalms 16 >
1 Michtam of David. Preserve me, O God: for I trust in thee.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Thou [my soul] hast said to Jehovah, Thou art the Lord: my goodness [extendeth] not to thee; —
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 To the saints that are on the earth, and to the excellent [thou hast said], In them is all my delight.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Their sorrows shall be multiplied that hasten after another: their drink-offerings of blood will I not offer, and I will not take up their names into my lips.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Jehovah is the portion of mine inheritance and of my cup: thou maintainest my lot.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 The lines are fallen unto me in pleasant places; yea, I have a goodly heritage.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 I will bless Jehovah, who giveth me counsel; even in the nights my reins instruct me.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 I have set Jehovah continually before me; because [he is] at my right hand, I shall not be moved.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Therefore my heart rejoiceth, and my glory exulteth; my flesh moreover shall dwell in hope.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 For thou wilt not leave my soul to Sheol, neither wilt thou allow thy Holy One to see corruption. (Sheol )
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol )
11 Thou wilt make known to me the path of life: thy countenance is fulness of joy; at thy right hand are pleasures for evermore.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!