Psalms 147
1 Praise ye Jah! for it is good. Sing psalms of our God; for it is pleasant: praise is comely.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Jehovah doth build up Jerusalem: he gathereth the outcasts of Israel.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 He healeth the broken in heart, and bindeth up their wounds.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 He counteth the number of the stars; he giveth names to them all.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Great is our Lord, and of great power: his understanding is infinite.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Jehovah lifteth up the meek; he abaseth the wicked to the earth.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Sing unto Jehovah with thanksgiving; sing psalms upon the harp unto our God:
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Who covereth the heavens with clouds, who prepareth rain for the earth, who maketh grass to grow upon the mountains;
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Who giveth to the cattle their food, to the young ravens which cry.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 He delighteth not in the strength of the horse, he taketh not pleasure in the legs of a man;
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Jehovah taketh pleasure in those that fear him, in those that hope in his loving-kindness.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Laud Jehovah, O Jerusalem; praise thy God, O Zion.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children within thee;
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 He maketh peace in thy borders; he satisfieth thee with the finest of the wheat.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 He sendeth forth his oracles to the earth: his word runneth very swiftly.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 He giveth snow like wool, scattereth the hoar frost like ashes;
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 He casteth forth his ice like morsels: who can stand before his cold?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 He sendeth his word, and melteth them; he causeth his wind to blow — the waters flow.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 He sheweth his word unto Jacob, his statutes and his judgments unto Israel.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 He hath not dealt thus with any nation; and as for [his] judgments, they have not known them. Hallelujah!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
