Psalms 14

1 To the chief Musician. [A Psalm] of David. The fool hath said in his heart, There is no God. They have corrupted themselves, they have done abominable works: there is none that doeth good.

Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

2 Jehovah looked down from the heavens upon the children of men, to see if there were any that did understand, that did seek God.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

3 They have all gone aside, they are together become corrupt: there is none that doeth good, not even one.

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

4 Have all the workers of iniquity no knowledge, eating up my people [as] they eat bread? They call not upon Jehovah.

Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

5 There were they in great fear; for God is in the generation of the righteous.

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

6 Ye have shamed the counsel of the afflicted, because Jehovah [was] his refuge.

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

7 Oh that the salvation of Israel were come out of Zion! When Jehovah turneth again the captivity of his people, Jacob shall be glad, Israel shall rejoice.

Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.