Psalms 106
1 Hallelujah! Give ye thanks unto Jehovah; for he is good; for his loving-kindness [endureth] for ever.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Who can utter the mighty acts of Jehovah? [who] can shew forth all his praise?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Blessed are they that keep justice, [and] he that doeth righteousness at all times.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Remember me, O Jehovah, with [thy] favour toward thy people; visit me with thy salvation:
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 That I may see the prosperity of thy chosen ones, that I may rejoice in the joy of thy nation, that I may glory with thine inheritance.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 We have sinned with our fathers, we have committed iniquity, we have done wickedly.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Our fathers in Egypt considered not thy wondrous works; they remembered not the multitude of thy loving-kindnesses; but they rebelled at the sea, at the Red Sea.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Yet he saved them for his name's sake, that he might make known his might.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 And he rebuked the Red Sea, and it dried up; and he led them through the deeps as through a wilderness.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 And he saved them from the hand of him that hated [them], and redeemed them from the hand of the enemy.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 And the waters covered their oppressors: there was not one of them left.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Then believed they his words; they sang his praise.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 They soon forgot his works; they waited not for his counsel:
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 And they lusted exceedingly in the wilderness, and tempted God in the desert.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 Then he gave them their request, but sent leanness into their soul.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 And they envied Moses in the camp, [and] Aaron, the saint of Jehovah.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 The earth opened and swallowed up Dathan, and covered the company of Abiram;
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 And fire was kindled in their company; a flame burned up the wicked.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 They made a calf in Horeb, and did homage to a molten image;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 And they changed their glory into the similitude of an ox that eateth grass.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 They forgot God their Saviour, who had done great things in Egypt,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Wondrous works in the land of Ham, terrible things by the Red Sea.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 And he said that he would destroy them, had not Moses, his chosen, stood before him in the breach, to turn away his fury, lest he should destroy [them].
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 And they despised the pleasant land; they believed not his word,
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 But murmured in their tents: they hearkened not unto the voice of Jehovah.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 And he lifted up his hand to them, that he would make them fall in the wilderness;
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 And that he would make their seed fall among the nations, and disperse them through the countries.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 And they joined themselves unto Baal-Peor, and ate the sacrifices of the dead;
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 And they provoked [him] to anger with their doings; and a plague broke out among them.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Then stood up Phinehas and executed judgment, and the plague was stayed;
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 And that was reckoned unto him for righteousness, from generation to generation, for evermore.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 And they moved him to wrath at the waters of Meribah, and it went ill with Moses on their account;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 For they provoked his spirit, so that he spoke unadvisedly with his lips.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 They did not destroy the peoples, as Jehovah commanded them;
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 But they mingled with the nations, and learned their works;
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 And they served their idols; and they were a snare unto them:
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 And they sacrificed their sons and their daughters unto demons,
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 And shed innocent blood, the blood of their sons and of their daughters, whom they sacrificed unto the idols of Canaan; and the land was polluted with blood.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 And they were defiled with their works, and went a-whoring in their doings.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Then was the anger of Jehovah kindled against his people, and he abhorred his inheritance;
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 And he gave them into the hand of the nations; and they that hated them ruled over them:
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 And their enemies oppressed them, and they were brought into subjection under their hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Often did he deliver them; but as for them they provoked [him] by their counsel, and they were brought low by their iniquity.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 But he regarded their distress, when he heard their cry;
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 And he remembered for them his covenant, and repented according to the multitude of his loving-kindnesses;
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 And he caused them to find compassion of all those that had carried them captives.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Save us, Jehovah our God, and gather us from among the nations, to give thanks unto thy holy name, [and] to triumph in thy praise.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Blessed be Jehovah the God of Israel, from eternity and to eternity! And let all the people say, Amen! Hallelujah!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
