< Psalms 105 >

1 Give ye thanks unto Jehovah, call upon his name; make known his acts among the peoples.
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Sing unto him, sing psalms unto him; meditate upon all his wondrous works.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Glory ye in his holy name: let the heart of them rejoice that seek Jehovah.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Seek Jehovah and his strength, seek his face continually;
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Remember his wondrous works which he hath done, his miracles and the judgments of his mouth:
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 Ye seed of Abraham his servant, ye sons of Jacob, his chosen ones.
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 He, Jehovah, is our God; his judgments are in all the earth.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 He is ever mindful of his covenant, — the word which he commanded to a thousand generations, —
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 Which he made with Abraham, and of his oath unto Isaac;
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 And he confirmed it unto Jacob for a statute, unto Israel for an everlasting covenant,
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Saying, Unto thee will I give the land of Canaan, the lot of your inheritance;
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 When they were a few men in number, of small account, and strangers in it.
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 And they went from nation to nation, from one kingdom to another people.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 He suffered no man to oppress them, and reproved kings for their sakes,
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 [Saying, ] Touch not mine anointed ones, and do my prophets no harm.
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 And he called for a famine upon the land; he broke the whole staff of bread.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 He sent a man before them: Joseph was sold for a bondman.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 They afflicted his feet with fetters; his soul came into irons;
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 Until the time when what he said came about: the word of Jehovah tried him.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 The king sent and loosed him — the ruler of peoples — and let him go free.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 He made him lord of his house, and ruler over all his possessions:
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 To bind his princes at his pleasure, and teach his elders wisdom.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 And Israel came into Egypt, and Jacob sojourned in the land of Ham.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 And he made his people exceeding fruitful, and made them mightier than their oppressors.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 He turned their heart to hate his people, to deal subtilly with his servants.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 He sent Moses his servant, [and] Aaron whom he had chosen:
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 They set his signs among them, and miracles in the land of Ham.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 He sent darkness, and made it dark; and they rebelled not against his word.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 He turned their waters into blood, and caused their fish to die.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Their land swarmed with frogs, — in the chambers of their kings.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 He spoke, and there came dog-flies, [and] gnats in all their borders.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 He gave them hail for rain, [and] flaming fire in their land;
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 And he smote their vines and their fig-trees, and broke the trees of their borders.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 He spoke, and the locust came, and the cankerworm, even without number;
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 And they devoured every herb in their land, and ate up the fruit of their ground.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 And he smote every firstborn in their land, the firstfruits of all their vigour.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 And he brought them forth with silver and gold; and there was not one feeble among their tribes.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egypt rejoiced at their departure; for the fear of them had fallen upon them.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 He spread a cloud for a covering, and fire to give light in the night.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 They asked, and he brought quails, and satisfied them with the bread of heaven.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 He opened the rock, and waters gushed forth; they ran in the dry places [like] a river.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 For he remembered his holy word, [and] Abraham his servant;
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 And he brought forth his people with gladness, his chosen with rejoicing;
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 And he gave them the lands of the nations, and they took possession of the labour of the peoples:
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 That they might keep his statutes, and observe his laws. Hallelujah!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

< Psalms 105 >