Psalms 102
1 A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out his complaint before Jehovah. Jehovah, hear my prayer, and let my cry come unto thee.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Hide not thy face from me: in the day of my trouble, incline thine ear unto me; in the day I call, answer me speedily.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as a firebrand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is smitten and withered like grass; yea, I have forgotten to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 By reason of the voice of my groaning, my bones cleave to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am become like the pelican of the wilderness, I am as an owl in desolate places;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch, and am like a sparrow alone upon the housetop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mine enemies reproach me all the day; they that are mad against me swear by me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Because of thine indignation and thy wrath; for thou hast lifted me up, and cast me down.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a lengthened-out shadow, and I, I am withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But thou, Jehovah, abidest for ever, and thy memorial from generation to generation.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Thou wilt rise up, thou wilt have mercy upon Zion: for it is the time to be gracious to her, for the set time is come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For thy servants take pleasure in her stones, and favour her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 And the nations shall fear the name of Jehovah, and all the kings of the earth thy glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 When Jehovah shall build up Zion, he will appear in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He will regard the prayer of the destitute one, and not despise their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This shall be written for the generation to come; and a people that shall be created shall praise Jah:
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he hath looked down from the height of his sanctuary; from the heavens hath Jehovah beheld the earth,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 To hear the groaning of the prisoner, to loose those that are appointed to die;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 That the name of Jehovah may be declared in Zion, and his praise in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 When the peoples shall be gathered together, and the kingdoms, to serve Jehovah.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He weakened my strength in the way, he shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I said, My God, take me not away in the midst of my days! ...Thy years are from generation to generation.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Of old hast thou founded the earth, and the heavens are the work of thy hands:
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They shall perish, but thou continuest; and all of them shall grow old as a garment: as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But thou art the Same, and thy years shall have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of thy servants shall abide, and their seed shall be established before thee.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
