Psalms 10
1 Why, Jehovah, standest thou afar off? [Why] hidest thou thyself in times of distress?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 The wicked, in his pride, doth hotly pursue the afflicted. They shall be taken in the devices that they have imagined.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the wicked boasteth of his soul's desire, and he blesseth the covetous; he contemneth Jehovah.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The wicked [saith], in the haughtiness of his countenance, He doth not search out: all his thoughts are, There is no God!
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 His ways always succeed; thy judgments are far above out of his sight; [as for] all his adversaries, he puffeth at them.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 He saith in his heart, I shall not be moved; from generation to generation I shall be in no adversity.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of cursing, and deceit, and oppression; under his tongue is mischief and iniquity.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He sitteth in the lurking-places of the villages; in the secret places doth he slay the innocent: his eyes watch for the wretched.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 He lieth in wait secretly, like a lion in his thicket; he lieth in wait to catch the afflicted: he doth catch the afflicted, drawing him into his net.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 He croucheth, he boweth down, that the wretched may fall by his strong ones.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 He saith in his heart, God hath forgotten, he hideth his face, he will never see [it].
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, Jehovah; O God, lift up thy hand: forget not the afflicted.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Wherefore doth the wicked contemn God? He hath said in his heart, Thou wilt not require [it].
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Thou hast seen [it], for thou thyself beholdest trouble and vexation, to requite by thy hand. The wretched committeth himself unto thee; thou hast been the helper of the fatherless.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break thou the arm of the wicked, and as for the evil man, seek out his wickedness [till] thou find none.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Jehovah is King for ever and ever: the nations have perished out of his land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Jehovah, thou hast heard the desire of the meek, thou hast established their heart: thou causest thine ear to hear,
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 To do justice to the fatherless and the oppressed one, that the man of the earth may terrify no more.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
