< Proverbs 9 >
1 Wisdom hath built her house, she hath hewn out her seven pillars;
Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
2 she hath slaughtered her cattle, she hath mingled her wine, she hath also prepared her table;
Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
3 she hath sent forth her maidens: she crieth upon the summits of the high places of the city,
Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
4 Whoso is simple, let him turn in hither. To him that is void of understanding, she saith,
Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
5 Come, eat ye of my bread, and drink of the wine that I have mingled.
Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
6 Forsake follies and live, and go in the way of intelligence.
Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
7 He that instructeth a scorner getteth to himself shame; and he that reproveth a wicked [man] [getteth] to himself a blot.
A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
8 Reprove not a scorner, lest he hate thee; reprove a wise [man], and he will love thee.
Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
9 Impart to a wise [man], and he will become yet wiser; teach a righteous [man], and he will increase learning.
Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
10 The fear of Jehovah is the beginning of wisdom; and the knowledge of the Holy is intelligence.
A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
11 For by me thy days shall be multiplied, and years of life shall be added to thee.
Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
12 If thou art wise, thou shalt be wise for thyself; and if thou scornest, thou alone shalt bear it.
Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
13 The foolish woman is clamorous; she is stupid, and knoweth nothing.
Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
14 And she sitteth at the entry of her house, on a seat in the high places of the city,
Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
15 to call passers-by who go right on their ways:
hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
16 Whoso is simple, let him turn in hither. And to him that is void of understanding she saith,
Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
17 Stolen waters are sweet, and the bread of secrecy is pleasant.
Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
18 But he knoweth not that the dead are there; [that] her guests are in the depths of Sheol. (Sheol )
És nem tudja, hogy árnyak vannak ott, az alvilág mélységeiben vannak meghívottjai. (Sheol )