Proverbs 7
1 My son, keep my words, and lay up my commandments with thee.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Keep my commandments, and live; and my teaching, as the apple of thine eye.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind them upon thy fingers, write them upon the tablet of thy heart.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Say unto wisdom, Thou art my sister, and call intelligence [thy] kinswoman:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 that they may keep thee from the strange woman, from the stranger who flattereth with her words.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 For at the window of my house, I looked forth through my lattice,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 and I beheld among the simple ones, I discerned among the sons, a young man void of understanding,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 passing through the street near her corner; and he went the way to her house,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 in the twilight, in the evening of the day, in the blackness of night and the darkness.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 And behold, there met him a woman in the attire of a harlot, and subtle of heart.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 She is clamorous and unmanageable; her feet abide not in her house:
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 now without, now in the broadways, — and she lieth in wait at every corner.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 And she caught him and kissed him, and with an impudent face said unto him,
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 I have peace-offerings with me; this day have I paid my vows:
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 therefore came I forth to meet thee, to seek earnestly thy face, and I have found thee.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 I have decked my bed with tapestry coverlets of variegated linen from Egypt;
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 I have perfumed my couch with myrrh, aloes, and cinnamon.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Come, let us revel in love until the morning, let us delight ourselves with loves.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 For the husband is not at home, he is gone a long journey;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 he hath taken the money-bag with him, he will come home on the day of the full moon.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 With her much enticement she beguiled him; with the smoothness of her lips she constrained him.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 He went after her straightway, as an ox goeth to the slaughter, and as stocks [serve] for the correction of the fool;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 till an arrow strike through his liver: as a bird hasteth to the snare, and knoweth not that it is for its life.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 And now, ye sons, hearken unto me, and attend to the words of my mouth.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Let not thy heart decline to her ways, go not astray in her paths:
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 for she hath cast down many wounded, and all slain by her were strong.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
