Proverbs 5
1 My son, attend unto my wisdom, incline thine ear to my understanding;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 that thou mayest keep reflection, and that thy lips may preserve knowledge.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For the lips of the strange woman drop honey, and her mouth is smoother than oil;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 but her end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Lest she should ponder the path of life, her ways wander, she knoweth not [whither].
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 And now, children, hearken unto me, and depart not from the words of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house:
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 lest thou give thine honour unto others, and thy years unto the cruel;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 lest strangers be filled with thy wealth, and the fruits of thy toil [come] into the house of a stranger;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 and thou mourn in thine end, when thy flesh and thy body are consumed;
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 and thou say, How have I hated instruction, and my heart despised reproof!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 and I have not hearkened unto the voice of my teachers, nor inclined mine ear to those that instructed me;
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I was well nigh in all evil in the midst of the congregation and assembly.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Thy fountains shall be poured forth, as water-brooks in the broadways.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Let them be only thine own, and not strangers' with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy fountain be blessed; and have joy of the wife of thy youth.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 As a lovely hind and a graceful roe, let her breasts satisfy thee at all times: be thou ravished continually with her love.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 And why shouldest thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of a stranger?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For the ways of man are before the eyes of Jehovah, and he pondereth all his paths.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities shall take the wicked, and he shall be holden with the cords of his sin.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He shall die for want of discipline; and in the greatness of his folly he shall go astray.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
