Proverbs 5
1 My son, attend unto my wisdom, incline thine ear to my understanding;
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 that thou mayest keep reflection, and that thy lips may preserve knowledge.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 For the lips of the strange woman drop honey, and her mouth is smoother than oil;
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 but her end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Lest she should ponder the path of life, her ways wander, she knoweth not [whither].
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 And now, children, hearken unto me, and depart not from the words of my mouth.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house:
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 lest thou give thine honour unto others, and thy years unto the cruel;
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 lest strangers be filled with thy wealth, and the fruits of thy toil [come] into the house of a stranger;
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 and thou mourn in thine end, when thy flesh and thy body are consumed;
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 and thou say, How have I hated instruction, and my heart despised reproof!
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 and I have not hearkened unto the voice of my teachers, nor inclined mine ear to those that instructed me;
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 I was well nigh in all evil in the midst of the congregation and assembly.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Thy fountains shall be poured forth, as water-brooks in the broadways.
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Let them be only thine own, and not strangers' with thee.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Let thy fountain be blessed; and have joy of the wife of thy youth.
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 As a lovely hind and a graceful roe, let her breasts satisfy thee at all times: be thou ravished continually with her love.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 And why shouldest thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of a stranger?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 For the ways of man are before the eyes of Jehovah, and he pondereth all his paths.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 His own iniquities shall take the wicked, and he shall be holden with the cords of his sin.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 He shall die for want of discipline; and in the greatness of his folly he shall go astray.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
