Mark 5
1 And they came to the other side of the sea, to the country of the Gadarenes.
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2 And immediately on his going out of the ship there met him out of the tombs a man possessed by an unclean spirit,
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3 who had his dwelling in the tombs; and no one was able to bind him, not even with chains;
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4 because he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been torn asunder by him, and the fetters were shattered; and no one was able to subdue him.
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 And continually night and day, in the tombs and in the mountains, he was crying and cutting himself with stones.
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6 But seeing Jesus from afar off, he ran and did him homage,
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7 and crying with a loud voice he says, What have I to do with thee, Jesus, Son of the Most High God? I adjure thee by God, torment me not.
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8 For he said to him, Come forth, unclean spirit, out of the man.
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9 And he asked him, What is thy name? And he says to him, Legion is my name, because we are many.
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10 And he besought him much that he would not send them away out of the country.
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Now there was there just at the mountain a great herd of swine feeding;
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12 and they besought him, saying, Send us into the swine that we may enter into them.
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13 And Jesus [immediately] allowed them. And the unclean spirits going out entered into the swine, and the herd rushed down the steep slope, into the sea (about two thousand), and were choked in the sea.
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14 And those that were feeding them fled and reported it in the city and in the country. And they went out to see what it was that had taken place.
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15 And they come to Jesus, and they see the possessed of demons sitting [and] clothed and sensible, [him] that had had the legion: and they were afraid.
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16 And they that had seen [it] related to them how it had happened to the [man] possessed by demons, and concerning the swine.
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
17 And they began to beg him to depart from their coasts.
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 And as he went on board ship, the man that had been possessed by demons besought him that he might be with him.
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
19 And he suffered him not, but says to him, Go to thine home to thine own people, and tell them how great things the Lord has done for thee, and has had mercy on thee.
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20 And he went away and began to proclaim in the Decapolis how great things Jesus had done for him; and all wondered.
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21 And Jesus having passed over in the ship again to the other side, a great crowd gathered to him; and he was by the sea.
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
22 And [behold] there comes one of the rulers of the synagogue, by name Jairus, and seeing him, falls down at his feet;
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
23 and he besought him much, saying, My little daughter is at extremity; [I pray] that thou shouldest come and lay thy hands upon her so that she may be healed, and may live.
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24 And he went with him, and a large crowd followed him and pressed on him.
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25 And a certain woman who had had a flux of blood twelve years,
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26 and had suffered much under many physicians, and had spent everything she had and had found no advantage from it, but had rather got worse,
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27 having heard concerning Jesus, came in the crowd behind and touched his clothes;
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28 for she said, If I shall touch but his clothes I shall be healed.
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29 And immediately her fountain of blood was dried up, and she knew in her body that she was cured from the scourge.
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30 And immediately Jesus, knowing in himself the power that had gone out of him, turning round in the crowd said, Who has touched my clothes?
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31 And his disciples said to him, Thou seest the crowd pressing on thee, and sayest thou, Who touched me?
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32 And he looked round about to see her who had done this.
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33 But the woman, frightened and trembling, knowing what had taken place in her, came and fell down before him, and told him all the truth.
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
34 And he said to her, Daughter, thy faith has healed thee; go in peace, and be well of thy scourge.
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
35 While he was yet speaking, they come from the ruler of the synagogue's [house], saying, Thy daughter has died, why troublest thou the teacher any further?
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36 But Jesus [immediately], having heard the word spoken, says to the ruler of the synagogue, Fear not; only believe.
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37 And he suffered no one to accompany him save Peter and James, and John the brother of James.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 And he comes to the house of the ruler of the synagogue, and sees the tumult, and people weeping and wailing greatly.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39 And entering in he says to them, Why do ye make a tumult and weep? the child has not died, but sleeps.
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40 And they derided him. But he, having put [them] all out, takes with [him] the father of the child, and the mother, and those that were with him, and enters in where the child was lying.
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41 And having laid hold of the hand of the child, he says to her, Talitha koumi, which is, interpreted, Damsel, I say to thee, Arise.
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42 And immediately the damsel arose and walked, for she was twelve years old. And they were astonished with great astonishment.
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43 And he charged them much that no one should know this; and he desired that [something] should be given her to eat.
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
