Luke 2
1 But it came to pass in those days that a decree went out from Caesar Augustus, that a census should be made of all the habitable world.
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 The census itself first took place when Cyrenius had the government of Syria.
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 And all went to be inscribed in the census roll, each to his own city:
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 and Joseph also went up from Galilee out of the city Nazareth to Judaea, to David's city, the which is called Bethlehem, because he was of the house and family of David,
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 to be inscribed in the census roll with Mary who was betrothed to him [as his] wife, she being great with child.
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 And it came to pass, while they were there, the days of her giving birth [to her child] were fulfilled,
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7 and she brought forth her first-born son, and wrapped him up in swaddling-clothes and laid him in the manger, because there was no room for them in the inn.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 And there were shepherds in that country abiding without, and keeping watch by night over their flock.
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9 And lo, an angel of [the] Lord was there by them, and [the] glory of [the] Lord shone around them, and they feared [with] great fear.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 And the angel said to them, Fear not, for behold, I announce to you glad tidings of great joy, which shall be to all the people;
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 for to-day a Saviour has been born to you in David's city, who is Christ [the] Lord.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And this is the sign to you: ye shall find a babe wrapped in swaddling-clothes, and lying in a manger.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host, praising God and saying,
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 Glory to God in the highest, and on earth peace, good pleasure in men.
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 And it came to pass, as the angels departed from them into heaven, that the shepherds said to one another, Let us make our way then now as far as Bethlehem, and let us see this thing that is come to pass, which the Lord has made known to us.
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 And they came with haste, and found both Mary and Joseph, and the babe lying in the manger;
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 and having seen [it] they made known about the country the thing which had been said to them concerning this child.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18 And all who heard [it] wondered at the things said to them by the shepherds.
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 But Mary kept all these things [in her mind], pondering [them] in her heart.
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 And the shepherds returned, glorifying and praising God for all things which they had heard and seen, as it had been said to them.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 And when eight days were fulfilled for circumcising him, his name was called Jesus, which was the name given by the angel before he had been conceived in the womb.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22 And when the days were fulfilled for their purifying according to the law of Moses, they brought him to Jerusalem to present [him] to the Lord
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 (as it is written in the law of [the] Lord: Every male that opens the womb shall be called holy to the Lord),
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 and to offer a sacrifice according to what is said in the law of [the] Lord: A pair of turtle doves, or two young pigeons.
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 And behold, there was a man in Jerusalem whose name was Simeon; and this man was just and pious, awaiting the consolation of Israel, and [the] Holy Spirit was upon him.
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26 And it was divinely communicated to him by the Holy Spirit, that he should not see death before he should see [the] Lord's Christ.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 And he came in the Spirit into the temple; and as the parents brought in the child Jesus that they might do for him according to the custom of the law,
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 he received him into his arms, and blessed God, and said,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29 Lord, now thou lettest thy bondman go, according to thy word, in peace;
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 for mine eyes have seen thy salvation,
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 which thou hast prepared before the face of all peoples;
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 a light for revelation of [the] Gentiles and [the] glory of thy people Israel.
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33 And his father and mother wondered at the things which were said concerning him.
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34 And Simeon blessed them, and said to Mary his mother, Lo, this [child] is set for the fall and rising up of many in Israel, and for a sign spoken against;
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35 (and even a sword shall go through thine own soul; ) so that [the] thoughts may be revealed from many hearts.
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 And there was a prophetess, Anna, daughter of Phanuel, of [the] tribe of Asher, who was far advanced in years, having lived with [her] husband seven years from her virginity,
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37 and herself a widow up to eighty-four years; who did not depart from the temple, serving night and day with fastings and prayers;
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 and she coming up the same hour gave praise to the Lord, and spoke of him to all those who waited for redemption in Jerusalem.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 And when they had completed all things according to the law of [the] Lord, they returned to Galilee to their own city Nazareth.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 And the child grew and waxed strong [in spirit], filled with wisdom, and God's grace was upon him.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41 And his parents went yearly to Jerusalem at the feast of the passover.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 And when he was twelve years old, and they went up [to Jerusalem] according to the custom of the feast
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 and had completed the days, as they returned, the boy Jesus remained behind in Jerusalem, and his parents knew not [of it];
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44 but, supposing him to be in the company that journeyed together, they went a day's journey, and sought him among their relations and acquaintances:
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45 and not having found him they returned to Jerusalem seeking him.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 And it came to pass, after three days they found him in the temple, sitting in the midst of the teachers and hearing them and asking them questions.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47 And all who heard him were astonished at his understanding and answers.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48 And when they saw him they were amazed: and his mother said to him, Child, why hast thou dealt thus with us? behold, thy father and I have sought thee distressed.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 And he said to them, Why [is it] that ye have sought me? did ye not know that I ought to be [occupied] in my Father's business?
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 And they understood not the thing that he said to them.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51 And he went down with them and came to Nazareth, and he was in subjection to them. And his mother kept all these things in her heart.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 And Jesus advanced in wisdom and stature, and in favour with God and men.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
