Lamentations 5
1 Remember, O Jehovah, what is come upon us; consider, and see our reproach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Our water have we to drink for money, our wood cometh unto us for a price.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Our pursuers are on our necks: we are weary, we have no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We have given the hand to Egypt, [and] to Asshur, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, [and] they are not; and we bear their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Bondmen rule over us: there is no deliverer out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We have to get our bread at the risk of our lives, because of the sword of the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin gloweth like an oven, because of the burning heat of the famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They have ravished the women in Zion, the maids in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hand; the faces of elders were not honoured.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 The young men have borne the mill, and the youths have stumbled under the wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have ceased from the gate, the young men from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart hath ceased; our dance is turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head: woe unto us, for we have sinned!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this our heart is faint; for these things our eyes have grown dim,
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Because of the mountain of Zion, which is desolate: foxes walk over it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Thou, Jehovah, dwellest for ever; thy throne is from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Wherefore dost thou forget us for ever, dost thou forsake us so long time?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn thou us unto thee, Jehovah, and we shall be turned; renew our days as of old.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Or is it that thou hast utterly rejected us? Wouldest thou be exceeding wroth against us?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
