Job 9
1 And Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Of a truth I know it is so; but how can man be just with God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he shall choose to strive with him, he cannot answer him one thing of a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 He is wise in heart and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and had peace?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Who removeth mountains, and they know it not, when he overturneth them in his anger;
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Who shaketh the earth out of its place, and the pillars thereof tremble;
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Who commandeth the sun, and it riseth not, and he sealeth up the stars;
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the high waves of the sea;
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Who maketh the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south;
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Who doeth great things past finding out, and wonders without number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo, he goeth by me, and I see [him] not; and he passeth along, and I perceive him not.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Behold, he taketh away: who will hinder him? Who will say unto him, What doest thou?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God withdraweth not his anger; the proud helpers stoop under him:
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less shall I answer him, choose out my words [to strive] with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, [yet] would I not answer; I would make supplication to my judge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 If I had called, and he had answered me, I would not believe that he hearkened to my voice, —
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 He, who crusheth me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He suffereth me not to take my breath, for he filleth me with bitternesses.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Be it a question of strength, lo, [he is] strong; and be it of judgment, who will set me a time?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 If I justified myself, mine own mouth would condemn me; were I perfect, he would prove me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Were I perfect, [yet] would I not know my soul: I would despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 It is all one; therefore I said, he destroyeth the perfect and the wicked.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If the scourge kill suddenly, he mocketh at the trial of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given over into the hand of the wicked [man]; he covereth the faces of its judges. If not, who then is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 And my days are swifter than a runner: they flee away, they see no good.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They pass by like skiffs of reed; as an eagle that swoops upon the prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, I will forget my complaint, I will leave off my [sad] countenance, and brighten up,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my sorrows; I know that thou wilt not hold me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Be it that I am wicked, why then do I labour in vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I washed myself with snow-water, and cleansed my hands in purity,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Then wouldest thou plunge me in the ditch, and mine own clothes would abhor me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him; that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is not an umpire between us, who should lay his hand upon us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 [Then] I will speak, and not fear him; but it is not so with me.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
