Job 6
1 And Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Oh that my grief were thoroughly weighed, and all my calamity laid in the balances!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it would be heavier than the sand of the seas; therefore my words are vehement.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Almighty are within me, their poison drinketh up my spirit: the terrors of God are arrayed against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Doth the wild ass bray by the grass? loweth an ox over his fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Shall that which is insipid be eaten without salt? Is there any taste in the white of an egg?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 What my soul refuseth to touch, that is as my loathsome food.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Oh that I might have my request, and that God would grant my desire!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 And that it would please God to crush me, that he would let loose his hand and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Then should I yet have comfort; and in the pain which spareth not I would rejoice that I have not denied the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should have patience?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? is my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Is it not that there is no help in me, and soundness is driven away from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 For him that is fainting kindness [is meet] from his friend; or he forsaketh the fear of the Almighty.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brethren have dealt deceitfully as a stream, as the channel of streams which pass away,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Which are turbid by reason of the ice, in which the snow hideth itself:
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 At the time they diminish, they are dried up; when heat affecteth them, they vanish from their place:
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 They wind about in the paths of their course, they go off into the waste and perish.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 The caravans of Tema looked, the companies of Sheba counted on them:
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They are ashamed at their hope; they come thither, and are confounded.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 So now ye are nothing; ye see a terrible object and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say, Bring unto me, and make me a present from your substance?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Or, rescue me from the hand of the oppressor, and redeem me from the hand of the violent?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will hold my tongue; and cause me to understand wherein I have erred.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How forcible are right words! but what doth your upbraiding reprove?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Do ye imagine to reprove words? The speeches of one that is desperate are indeed for the wind.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and dig [a pit] for your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Now therefore if ye will, look upon me; and it shall be to your face if I lie.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Return, I pray you, let there be no wrong; yea, return again, my righteousness shall be in it.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there wrong in my tongue? cannot my taste discern mischievous things?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
