Job 41
1 Wilt thou draw out the leviathan with the hook, and press down his tongue with a cord?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Wilt thou put a rush-rope into his nose, and pierce his jaw with a spike?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Will he make many supplications unto thee? or will he speak softly unto thee?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Will he make a covenant with thee? wilt thou take him as a bondman for ever?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Wilt thou play with him as with a bird, and wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Shall partners make traffic of him, will they divide him among merchants?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Wilt thou fill his skin with darts, and his head with fish-spears?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Lay thy hand upon him; remember the battle, — do no more!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Lo, hope as to him is belied: is not one cast down even at the sight of him?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None is so bold as to stir him up; and who is he that will stand before me?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath first given to me, that I should repay [him]? [Whatsoever is] under the whole heaven is mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I will not be silent as to his parts, the story of his power, and the beauty of his structure.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who can uncover the surface of his garment? who can come within his double jaws?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 The rows of his shields are a pride, shut up together [as with] a close seal.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 One is so near to another that no air can come between them;
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 They are joined each to its fellow; they stick together, and cannot be sundered.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezings flash light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go forth flames; sparks of fire leap out:
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Out of his nostrils goeth smoke, as out of a boiling pot and cauldron.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck lodgeth strength, and terror danceth before him.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The flakes of his flesh are joined together: they are fused upon him, they cannot be moved.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart is firm as a stone, yea, firm as the nether [millstone].
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself up, the mighty are afraid: they are beside themselves with consternation.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 If any reach him with a sword, it cannot hold; neither spear, nor dart, nor harpoon.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He esteemeth iron as straw, bronze as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The arrow will not make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Clubs are counted as stubble; he laugheth at the shaking of a javelin.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 His under parts are sharp potsherds: he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a pot of ointment;
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 He maketh the path to shine after him: one would think the deep to be hoary.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Upon earth there is not his like, who is made without fear.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 He beholdeth all high things; he is king over all the proud beasts.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
