Job 41
1 Wilt thou draw out the leviathan with the hook, and press down his tongue with a cord?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Wilt thou put a rush-rope into his nose, and pierce his jaw with a spike?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Will he make many supplications unto thee? or will he speak softly unto thee?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Will he make a covenant with thee? wilt thou take him as a bondman for ever?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Wilt thou play with him as with a bird, and wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Shall partners make traffic of him, will they divide him among merchants?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Wilt thou fill his skin with darts, and his head with fish-spears?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Lay thy hand upon him; remember the battle, — do no more!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Lo, hope as to him is belied: is not one cast down even at the sight of him?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None is so bold as to stir him up; and who is he that will stand before me?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who hath first given to me, that I should repay [him]? [Whatsoever is] under the whole heaven is mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 I will not be silent as to his parts, the story of his power, and the beauty of his structure.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who can uncover the surface of his garment? who can come within his double jaws?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 The rows of his shields are a pride, shut up together [as with] a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 One is so near to another that no air can come between them;
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 They are joined each to its fellow; they stick together, and cannot be sundered.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings flash light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go forth flames; sparks of fire leap out:
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Out of his nostrils goeth smoke, as out of a boiling pot and cauldron.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In his neck lodgeth strength, and terror danceth before him.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh are joined together: they are fused upon him, they cannot be moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart is firm as a stone, yea, firm as the nether [millstone].
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself up, the mighty are afraid: they are beside themselves with consternation.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 If any reach him with a sword, it cannot hold; neither spear, nor dart, nor harpoon.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He esteemeth iron as straw, bronze as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The arrow will not make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Clubs are counted as stubble; he laugheth at the shaking of a javelin.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 His under parts are sharp potsherds: he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a pot of ointment;
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 He maketh the path to shine after him: one would think the deep to be hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Upon earth there is not his like, who is made without fear.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 He beholdeth all high things; he is king over all the proud beasts.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
