Job 4
1 And Eliphaz the Temanite answered and said,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 If a word were essayed to thee, wouldest thou be grieved? But who can refrain from speaking?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Thy words have upholden him that was stumbling, and thou hast braced up the bending knees:
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now it is come upon thee, and thou grievest; it toucheth thee, and thou art troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Hath not thy piety been thy confidence, and the perfection of thy ways thy hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Remember, I pray thee, who that was innocent has perished? and where were the upright cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Even as I have seen, they that plough iniquity and sow mischief, reap the same.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God they perish, and by the blast of his nostrils are they consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The roar of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken;
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Now to me a word was secretly brought, and mine ear received a whisper thereof.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In thoughts from visions of the night, when deep sleep falleth on men: —
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Fear came on me, and trembling, and made all my bones to shake;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 And a spirit passed before my face — the hair of my flesh stood up —
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 It stood still; I could not discern the appearance thereof: a form was before mine eyes; I heard a slight murmur and a voice:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Shall [mortal] man be more just than God? Shall a man be purer than his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Lo, he trusteth not his servants, and his angels he chargeth with folly:
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 How much more them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed as the moth!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 From morning to evening are they smitten: without any heeding it, they perish for ever.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Is not their tent-cord torn away in them? they die, and without wisdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
