Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? dost thou mark the calving of the hinds?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Dost thou number the months that they fulfil? and knowest thou the time when they bring forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves, they give birth to their young ones, they cast out their pains;
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones become strong, they grow up in the open field, they go forth, and return not unto them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent out the wild ass free? and who hath loosed the bands of the onager,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I made the wilderness, and the salt plain his dwellings?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He laugheth at the tumult of the city, and heareth not the shouts of the driver;
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Will the buffalo be willing to serve thee, or will he lodge by thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Canst thou bind the buffalo with his cord in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Wilt thou put confidence in him, because his strength is great? and wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Wilt thou trust him to bring home thy seed, and gather it into thy threshing-floor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 The wing of the ostrich beats joyously — But is it the stork's pinion and plumage?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 For she leaveth her eggs to the earth, and warmeth them in the dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the beast of the field may trample them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers; her labour is in vain, without her concern.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For God hath deprived her of wisdom, and hath not furnished her with understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 What time she lasheth herself on high, she scorneth the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Hast thou given strength to the horse? hast thou clothed his neck with the quivering mane?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Dost thou make him to leap as a locust? His majestic snorting is terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in [his] strength; he goeth forth to meet the armed host.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He laugheth at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from before the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He swalloweth the ground with fierceness and rage, and cannot contain himself at the sound of the trumpet:
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 At the noise of the trumpets he saith, Aha! and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Doth the hawk fly by thine intelligence, [and] stretch his wings toward the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Doth the eagle mount up at thy command, and make his nest on high?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 He inhabiteth the rock and maketh his dwelling on the point of the cliff, and the fastness:
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence he spieth out the prey, his eyes look into the distance;
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 And his young ones suck up blood; and where the slain are, there is he.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
