Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? dost thou mark the calving of the hinds?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Dost thou number the months that they fulfil? and knowest thou the time when they bring forth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow themselves, they give birth to their young ones, they cast out their pains;
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young ones become strong, they grow up in the open field, they go forth, and return not unto them.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who hath sent out the wild ass free? and who hath loosed the bands of the onager,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I made the wilderness, and the salt plain his dwellings?
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He laugheth at the tumult of the city, and heareth not the shouts of the driver;
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Will the buffalo be willing to serve thee, or will he lodge by thy crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Canst thou bind the buffalo with his cord in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Wilt thou put confidence in him, because his strength is great? and wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Wilt thou trust him to bring home thy seed, and gather it into thy threshing-floor?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 The wing of the ostrich beats joyously — But is it the stork's pinion and plumage?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaveth her eggs to the earth, and warmeth them in the dust,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the beast of the field may trample them.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers; her labour is in vain, without her concern.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 For God hath deprived her of wisdom, and hath not furnished her with understanding.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 What time she lasheth herself on high, she scorneth the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Hast thou given strength to the horse? hast thou clothed his neck with the quivering mane?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Dost thou make him to leap as a locust? His majestic snorting is terrible.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in [his] strength; he goeth forth to meet the armed host.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He laugheth at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from before the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 He swalloweth the ground with fierceness and rage, and cannot contain himself at the sound of the trumpet:
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 At the noise of the trumpets he saith, Aha! and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Doth the hawk fly by thine intelligence, [and] stretch his wings toward the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Doth the eagle mount up at thy command, and make his nest on high?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 He inhabiteth the rock and maketh his dwelling on the point of the cliff, and the fastness:
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From thence he spieth out the prey, his eyes look into the distance;
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 And his young ones suck up blood; and where the slain are, there is he.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
