Job 37
1 Aye, my heart trembleth at this also, and leapeth up out of its place:
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hear attentively the roar of his voice, and the murmur going forth from his mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 He sendeth it forth under the whole heaven, and his lightning unto the ends of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it a voice roareth: he thundereth with the voice of his excellency, and holdeth not back the flashes when his voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thundereth marvellously with his voice, doing great things which we do not comprehend.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For he saith to the snow, Fall on the earth! and to the pouring rain, even the pouring rains of his might.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 He sealeth up the hand of every man; that all men may know his work.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 And the wild beast goeth into its lair, and they remain in their dens.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 From the chamber [of the south] cometh the whirlwind; and cold from the winds of the north.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 By the breath of God ice is given; and the breadth of the waters is straitened.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Also with plentiful moisture he loadeth the thick clouds, his light dispels the cloud;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And they are turned every way by his guidance, that they may do whatsoever he commandeth them upon the face of the circuit of the earth,
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether he cause it to come as a rod, or for his land, or in mercy.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hearken unto this, Job; stand still and discern the wondrous works of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Dost thou know how God hath disposed them, and how he causeth the lightning of his cloud to flash?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Dost thou know about the balancings of the clouds, the wondrous works of him that is perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 How thy garments become warm when he quieteth the earth by the south wind?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Hast thou with him spread out the sky, firm, like a molten mirror?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Teach us what we shall say unto him! We cannot order [our words] by reason of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Shall it be told him if I would speak? if a man [so] say, surely he shall be swallowed up.
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And now [men] see not the light as it gleameth, it is [hidden] in the skies. But the wind passeth by and cleareth them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 From the north cometh gold; with God is terrible majesty.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Almighty, we cannot find him out: excellent in power, and in judgment, and in abundance of justice, he doth not afflict.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Men do therefore fear him: he respecteth not any that are wise of heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
