Job 32
1 And these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Then was kindled the anger of Elihu the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram: against Job was his anger kindled, because he justified himself rather than God;
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 and against his three friends was his anger kindled, because they found no answer, and [yet] condemned Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 But Elihu had waited till Job had finished speaking, because they were older than he.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 And Elihu saw that there was no answer in the mouth of the three men, and his anger was kindled.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are aged; wherefore I was timid, and feared to shew you what I know.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, Let days speak, and multitude of years teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But there is a spirit which is in man; and the breath of the Almighty giveth them understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 It is not the great that are wise; neither do the aged understand judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I say, Hearken to me; I also will shew what I know.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Lo, I waited for your words; I gave ear to your reasonings, until ye searched out what to say.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yea, I gave you mine attention, and behold, there was none of you that confuted Job, that answered his words;
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 That ye may not say, We have found out wisdom; God will make him yield, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Now he hath not directed [his] words against me; and I will not answer him with your speeches. ...
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They were amazed, they answered no more; words failed them.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 And I waited, for they spoke not, but stood still, and answered no more; —
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I will answer, I also in my turn, I also will shew what I know:
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, my belly is as wine which hath no vent; like new flasks, it is ready to burst.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I will speak, that I may find relief; I will open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me not, I pray you, accept any man's person; neither will I give flattery to man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I know not how to flatter; my Maker would soon take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
