Job 31
1 I made a covenant with mine eyes; and how should I fix my regard upon a maid?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 For what would have been [my] portion of God from above, and what the heritage of the Almighty from on high?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Is not calamity for the unrighteous? and misfortune for the workers of iniquity?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Doth not he see my ways, and number all my steps?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 If I have walked with falsehood, and my foot hath hasted to deceit,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 (Let me be weighed in an even balance, and God will take knowledge of my blamelessness; )
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 If my step have turned out of the way, and my heart followed mine eyes, and if any blot cleaveth to my hands;
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Let me sow, and another eat; and let mine offspring be rooted out.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 If my heart have been enticed unto a woman, so that I laid wait at my neighbour's door,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Let my wife grind for another, and let others bow down upon her.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 For this is an infamy; yea, it is an iniquity [to be judged by] the judges:
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 For it is a fire that consumeth to destruction, and would root out all mine increase.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 If I have despised the cause of my bondman or of my bondmaid, when they contended with me,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 What then should I do when God riseth up? and if he visited, what should I answer him?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Did not he that made me in the womb make him? and did not One fashion us in the womb?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 If I have withheld the poor from [their] desire, or caused the eyes of the widow to fail;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Or have eaten my morsel alone, so that the fatherless ate not thereof,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (For from my youth he grew up with me as with a father, and I have guided the [widow] from my mother's womb; )
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 If I have seen any perishing for want of clothing, or any needy without covering;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 If his loins have not blessed me, and if he were not warmed with the fleece of my lambs;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 If I have lifted up my hand against an orphan, because I saw my help in the gate:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 [Then] let my shoulder fall from the shoulder-blade, and mine arm be broken from the bone!
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For calamity from God was a terror to me, and by reason of his excellency I was powerless.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 If I have made gold my hope, or said to the fine gold, My confidence!
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 If I rejoiced because my wealth was great, and because my hand had gotten much;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 If I beheld the sun when it shone, or the moon walking in brightness,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 And my heart have been secretly enticed, so that my mouth kissed my hand:
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 This also would be an iniquity for the judge, for I should have denied the God who is above.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 If I rejoiced at the destruction of him that hated me, and exulted when evil befell him;
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (Neither have I suffered my mouth to sin by asking his life with a curse; )
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 If the men of my tent said not, Who shall find one that hath not been satisfied with his meat? —
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 The stranger did not lodge without; I opened my doors to the pathway.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 If I covered my transgressions as Adam, by hiding mine iniquity in my bosom,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Because I feared the great multitude, and the contempt of families terrified me, so that I kept silence, and went not out of the door, ...
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh that I had one to hear me! Behold my signature: let the Almighty answer me! And let mine opponent write an accusation!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Would I not take it upon my shoulder? I would bind it on to me [as] a crown;
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 I would declare unto him the number of my steps; as a prince would I come near to him.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 If my land cry out against me, and its furrows weep together;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 If I have eaten the fruits thereof without money, and have tormented to death the souls of its owners:
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Let thistles grow instead of wheat, and tares instead of barley. The words of Job are ended.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
