Job 24
1 Why are not times treasured up with the Almighty? why do not they that know him see his days?
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 They remove the landmarks; they violently take away the flocks and pasture them;
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 They drive away the ass of the fatherless, they take the widow's ox for a pledge;
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 They turn the needy out of the way: the afflicted of the land all hide themselves.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Lo, [as] wild asses in the desert, they go forth to their work, seeking early for the prey: the wilderness [yieldeth] them food for [their] children.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 They reap in the field the fodder thereof, and they gather the vintage of the wicked;
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 They pass the night naked without clothing, and have no covering in the cold;
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 They are wet with the showers of the mountains, and for want of a shelter embrace the rock...
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 They pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor:
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 These go naked without clothing, and, hungry, they bear the sheaf;
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 They press out oil within their walls, they tread their winepresses, and suffer thirst.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 Men groan from out of the city, and the soul of the wounded crieth out; and God imputeth not the impiety.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 There are those that rebel against the light; they know not the ways thereof, nor abide in the paths thereof.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 The murderer riseth with the light, killeth the afflicted and needy, and in the night is as a thief.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 And the eye of the adulterer waiteth for the twilight, saying, No eye shall see me; and he putteth a covering on [his] face.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 In the dark they dig through houses; by day they shut themselves in; they know not the light:
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 For the morning is to them all [as] the shadow of death; for they are familiar with the terrors of the shadow of death.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 He is swift on the face of the waters; their portion is cursed on the earth: he turneth not unto the way of the vineyards.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 The womb forgetteth him; the worm feedeth sweetly on him: he shall be no more remembered; and unrighteousness is broken as a tree, —
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 He that despoileth the barren that beareth not, and doeth not good to the widow:
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 He draweth also the mighty with his power; he riseth up, and no [man] is sure of life.
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 [God] setteth him in safety, and he resteth thereon; but his eyes are upon their ways.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 They are exalted for a little, and are no more; they are laid low; like all [other] are they gathered, and are cut off as the tops of the ears of corn.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 If it be not so now, who will make me a liar, and make my speech nothing worth?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
