Job 22
1 And Eliphaz the Temanite answered and said,
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Can a man be profitable to God? surely it is unto himself that the wise man is profitable.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Is it any pleasure to the Almighty if thou art righteous? And is it gain [to him] that thou makest thy ways perfect?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Will he reason with thee for fear of thee? Will he enter with thee into judgment?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Is not thy wickedness great? and thine iniquities without end?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 For thou hast taken a pledge of thy brother for nought, and stripped off the clothing of the naked.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Thou hast not given water to the fainting to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 But the powerful man, he had the land; and the man of high rank dwelt in it.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Widows hast thou sent empty away, and the arms of the fatherless have been broken.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Therefore snares are round about thee, and sudden fear troubleth thee;
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Or darkness, that thou canst not see, and floods of waters cover thee.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Is not God in the height of the heavens? And behold the summit of the stars: how exalted are they!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 And thou sayest, What doth God know? will he judge through the dark cloud?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Thick clouds are a covering to him, that he seeth not; and he walketh on the vault of the heavens.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Dost thou mark the ancient path which wicked men have trodden?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Who were carried off before the time, whose foundation was overflowed with a flood;
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Who said unto God, Depart from us! and what could the Almighty do to them?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Yet he filled their houses with good. But the counsel of the wicked is far from me.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 The righteous see it, and are glad; and the innocent laugh them to scorn:
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Is not he who rose against us destroyed, and doth not the fire consume his residue?
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Reconcile thyself now with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Receive, I pray thee, instruction from his mouth, and lay up his words in thy heart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 If thou return to the Almighty, thou shalt be built up. If thou remove unrighteousness far from thy tents,
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 And put the precious ore with the dust, and [the gold of] Ophir among the stones of the torrents,
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Then the Almighty will be thy precious ore, and silver heaped up unto thee;
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Yea, then shalt thou delight thyself in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God:
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Thou shalt make thy prayer unto him, and he will hear thee, and thou shalt pay thy vows;
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 And thou shalt decree a thing, and it shall be established unto thee; and light shall shine upon thy ways.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 When they are made low, then thou shalt say, Rise up! and he shall save him that is of downcast eyes.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 [Even] him that is not innocent shall he deliver; yea, he shall be delivered by the pureness of thy hands.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
