Job 19
1 And Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long will ye vex my soul, and crush me with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times have ye reproached me; ye are not ashamed to stupefy me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 And be it [that] I have erred, mine error remaineth with myself.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If indeed ye will magnify yourselves against me, and prove against me my reproach,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Know now that God hath overthrown me, and hath surrounded me with his net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold, I cry out of wrong, and I am not heard; I cry aloud, but there is no judgment.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He hath hedged up my way that I cannot pass, and he hath set darkness in my paths.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He hath stripped me of my glory, and taken the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He breaketh me down on every side, and I am gone; and my hope hath he torn up as a tree.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 And he hath kindled his anger against me, and hath counted me unto him as one of his enemies.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops have come together and cast up their way against me, and have encamped round about my tent.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He hath put my brethren far from me, and mine acquaintance are quite estranged from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed, and my known friends have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 The sojourners in my house and my maids count me as a stranger; I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I called my servant, and he answered not; I entreated him with my mouth.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My breath is strange to my wife, and my entreaties to the children of my [mother's] womb.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children despise me; I rise up, and they speak against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All my intimate friends abhor me, and they whom I loved are turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 My bones cleave to my skin and to my flesh, and I am escaped with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have pity upon me, have pity upon me, ye my friends; for the hand of God hath touched me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do ye persecute me as God, and are not satisfied with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh would that my words were written! oh that they were inscribed in a book!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 That with an iron style and lead they were graven in the rock for ever!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 And [as for] me, I know that my Redeemer liveth, and the Last, he shall stand upon the earth;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And [if] after my skin this shall be destroyed, yet from out of my flesh shall I see God;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another: — my reins are consumed within me.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 If ye say, How shall we persecute him? when the root of the matter is found in me,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Be ye yourselves afraid of the sword! for the sword is fury against misdeeds, that ye may know there is a judgment.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
