Job 15
1 And Eliphaz the Temanite answered and said,
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Should a wise man answer with windy knowledge, and fill his belly with the east wind,
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Reasoning with unprofitable talk, and with speeches which do no good?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Yea, thou makest piety of none effect, and restrainest meditation before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thy mouth uttereth thine iniquity, and thou hast chosen the tongue of the crafty.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thine own mouth condemneth thee, and not I; and thy lips testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Art thou the first man that was born? and wast thou brought forth before the hills?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hast thou listened in the secret council of God? And hast thou absorbed wisdom for thyself?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou that we know not? [what] understandest thou which is not in us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Both the greyheaded and the aged are with us, older than thy father.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Are the consolations of God too small for thee? and the word gently spoken to thee?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Why doth thy heart carry thee away? and why do thine eyes wink?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 That thou turnest thy spirit against God, and lettest words go out of thy mouth?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What is man, that he should be pure? and he that is born of a woman, that he should be righteous?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Behold, he putteth no trust in his holy ones, and the heavens are not pure in his sight:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much less the abominable and corrupt, — man, that drinketh unrighteousness like water!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will shew thee, listen to me; and what I have seen I will declare;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which wise men have told from their fathers, and have not hidden;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Unto whom alone the earth was given, and no stranger passed among them.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 All his days the wicked man is tormented, and numbered years are allotted to the violent.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 The sound of terrors is in his ears: in prosperity the destroyer cometh upon him.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not that he shall return out of darkness, and he is singled out for the sword.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 He wandereth abroad for bread, — where may it be? He knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Distress and anguish make him afraid; they prevail against him, as a king ready for the battle.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 For he hath stretched out his hand against God, and strengthened himself against the Almighty:
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He runneth against him, with [outstretched] neck, with the thick bosses of his bucklers;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 For he hath covered his face with his fatness, and gathered fat upon [his] flanks.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And he dwelleth in desolate cities, in houses that no man inhabiteth, which are destined to become heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He shall not become rich, neither shall his substance continue, and their possessions shall not extend upon the earth.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He shall not depart out of darkness; the flame shall dry up his branches; and by the breath of his mouth shall he go away.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let him not trust in vanity: he is deceived, for vanity shall be his recompense;
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 It shall be complete before his day, and his branch shall not be green.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shall shake off his unripe grapes as a vine, and shall cast his flower as an olive.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the family of the ungodly shall be barren, and fire shall consume the tents of bribery.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 They conceive mischief, and bring forth iniquity, and their belly prepareth deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
