Job 13
1 Lo, mine eye hath seen all [this], mine ear hath heard and understood it.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 What ye know, I know also: I am not inferior to you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 But I will speak to the Almighty, and will find pleasure in reasoning with God;
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 For ye indeed are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Oh that ye would be altogether silent! and it would be your wisdom.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hear now my defence, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Will ye speak unrighteously for God? and for him speak deceit?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Will ye accept his person? will ye contend for God?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Will it be well if he should search you out? or as one mocketh at a man, will ye mock at him?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He will certainly reprove you, if ye do secretly accept persons.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Shall not his excellency terrify you? and his dread fall upon you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your memorable sayings are proverbs of ashes, your bulwarks are bulwarks of mire.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hold your peace from me, and I will speak, and let come on me what [will]!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Wherefore should I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Behold, if he slay me, yet would I trust in him; but I will defend mine own ways before him.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 This also shall be my salvation, that a profane man shall not come before his face.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear attentively my speech and my declaration with your ears.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Behold now, I have ordered the cause; I know that I shall be justified.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who is he that contendeth with me? For if I were silent now, I should expire.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Only do not two things unto me; then will I not hide myself from thee.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Withdraw thy hand far from me; and let not thy terror make me afraid:
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Then call, and I will answer; or I will speak, and answer thou me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Wherefore dost thou hide thy face, and countest me for thine enemy?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Wilt thou terrify a driven leaf? and wilt thou pursue dry stubble?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 And thou puttest my feet in the stocks, and markest all my paths; thou settest a bound about the soles of my feet; —
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 One who, as a rotten thing consumeth, as a garment that the moth eateth.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
