Job 13
1 Lo, mine eye hath seen all [this], mine ear hath heard and understood it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 What ye know, I know also: I am not inferior to you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 But I will speak to the Almighty, and will find pleasure in reasoning with God;
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 For ye indeed are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Oh that ye would be altogether silent! and it would be your wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hear now my defence, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Will ye speak unrighteously for God? and for him speak deceit?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Will ye accept his person? will ye contend for God?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Will it be well if he should search you out? or as one mocketh at a man, will ye mock at him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He will certainly reprove you, if ye do secretly accept persons.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Shall not his excellency terrify you? and his dread fall upon you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your memorable sayings are proverbs of ashes, your bulwarks are bulwarks of mire.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Hold your peace from me, and I will speak, and let come on me what [will]!
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Wherefore should I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Behold, if he slay me, yet would I trust in him; but I will defend mine own ways before him.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 This also shall be my salvation, that a profane man shall not come before his face.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear attentively my speech and my declaration with your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Behold now, I have ordered the cause; I know that I shall be justified.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who is he that contendeth with me? For if I were silent now, I should expire.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only do not two things unto me; then will I not hide myself from thee.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Withdraw thy hand far from me; and let not thy terror make me afraid:
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Then call, and I will answer; or I will speak, and answer thou me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Wherefore dost thou hide thy face, and countest me for thine enemy?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Wilt thou terrify a driven leaf? and wilt thou pursue dry stubble?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth;
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 And thou puttest my feet in the stocks, and markest all my paths; thou settest a bound about the soles of my feet; —
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 One who, as a rotten thing consumeth, as a garment that the moth eateth.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
