Job 11
1 And Zophar the Naamathite answered and said,
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Should not the multitude of words be answered? and should a man of much talk be justified?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Should thy fictions make men hold their peace? and shouldest thou mock, and no one make [thee] ashamed?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 For thou sayest, My doctrine is pure, and I am clean in thine eyes.
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 But oh that God would speak, and open his lips against thee;
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 And that he would shew thee the secrets of wisdom, how that they are the double of what is realised; and know that God passeth by [much] of thine iniquity!
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 Canst thou by searching find out God? canst thou find out the Almighty to perfection?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
8 [It is as] the heights of heaven; what wilt thou do? deeper than Sheol; what canst thou know? (Sheol h7585)
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 The measure thereof is longer than the earth, and broader than the sea.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 If he pass by, and shut up, and call to judgment, who can hinder him?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 For he knoweth vain men, and seeth wickedness when [man] doth not consider it;
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 Yet a senseless man will make bold, though man be born [like] the foal of a wild ass.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 If thou prepare thy heart and stretch out thy hands toward him,
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 If thou put far away the iniquity which is in thy hand, and let not wrong dwell in thy tents;
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 Surely then shalt thou lift up thy face without spot, and thou shalt be stedfast and shalt not fear:
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 For thou shalt forget misery; as waters that are passed away shalt thou remember it;
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 And life shall arise brighter than noonday; though thou be enshrouded in darkness, thou shalt be as the morning,
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 And thou shalt have confidence, because there shall be hope; and having searched about [thee], thou shalt take rest in safety.
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 Yea, thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; and many shall seek thy favour.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 But the eyes of the wicked shall fail, and [all] refuge shall vanish from them, and their hope [shall be] the breathing out of life.
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
