Job 10
1 My soul is weary of my life: I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 I will say unto God, Do not condemn me; shew me wherefore thou strivest with me.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Doth it please thee to oppress, that thou shouldest despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Are thy days as the days of a mortal? are thy years as a man's days,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 That thou searchest after mine iniquity, and inquirest into my sin;
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Since thou knowest that I am not wicked, and that there is none that delivereth out of thy hand?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Thy hands have bound me together and made me as one, round about; yet dost thou swallow me up!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as clay, and wilt bring me into dust again.
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews;
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Thou hast granted me life and favour, and thy care hath preserved my spirit;
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 And these things didst thou hide in thy heart; I know that this was with thee.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 If I sinned, thou wouldest mark me, and thou wouldest not acquit me of mine iniquity.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 If I were wicked, woe unto me! and righteous, I will not lift up my head, being [so] full of shame, and beholding mine affliction; —
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 And it increaseth: thou huntest me as a fierce lion; and ever again thou shewest thy marvellous power upon me.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Thou renewest thy witnesses before me and increasest thy displeasure against me; successions [of evil] and a time of toil are with me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 And wherefore didst thou bring me forth out of the womb? I had expired, and no eye had seen me.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 I should be as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Are not my days few? cease then and let me alone, that I may revive a little,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Before I go, and never to return, — to the land of darkness and the shadow of death;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 A land of gloom, as darkness itself; of the shadow of death, without any order, where the light is as thick darkness.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
