Job 10

1 My soul is weary of my life: I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 I will say unto God, Do not condemn me; shew me wherefore thou strivest with me.

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 Doth it please thee to oppress, that thou shouldest despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 Are thy days as the days of a mortal? are thy years as a man's days,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 That thou searchest after mine iniquity, and inquirest into my sin;

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 Since thou knowest that I am not wicked, and that there is none that delivereth out of thy hand?

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 Thy hands have bound me together and made me as one, round about; yet dost thou swallow me up!

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as clay, and wilt bring me into dust again.

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews;

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Thou hast granted me life and favour, and thy care hath preserved my spirit;

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 And these things didst thou hide in thy heart; I know that this was with thee.

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 If I sinned, thou wouldest mark me, and thou wouldest not acquit me of mine iniquity.

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 If I were wicked, woe unto me! and righteous, I will not lift up my head, being [so] full of shame, and beholding mine affliction; —

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 And it increaseth: thou huntest me as a fierce lion; and ever again thou shewest thy marvellous power upon me.

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 Thou renewest thy witnesses before me and increasest thy displeasure against me; successions [of evil] and a time of toil are with me.

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 And wherefore didst thou bring me forth out of the womb? I had expired, and no eye had seen me.

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 I should be as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 Are not my days few? cease then and let me alone, that I may revive a little,

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 Before I go, and never to return, — to the land of darkness and the shadow of death;

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 A land of gloom, as darkness itself; of the shadow of death, without any order, where the light is as thick darkness.

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.