Hebrews 1
1 God having spoken in many parts and in many ways formerly to the fathers in the prophets,
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
2 at the end of these days has spoken to us in [the person of the] Son, whom he has established heir of all things, by whom also he made the worlds; (aiōn g165)
ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
3 who being [the] effulgence of his glory and [the] expression of his substance, and upholding all things by the word of his power, having made [by himself] the purification of sins, set himself down on the right hand of the greatness on high,
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4 taking a place by so much better than the angels, as he inherits a name more excellent than they.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5 For to which of the angels said he ever, Thou art my Son: this day have I begotten thee? and again, I will be to him for father, and he shall be to me for son?
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6 and again, when he brings in the firstborn into the habitable world, he says, And let all God's angels worship him.
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7 And as to the angels he says, Who makes his angels spirits and his ministers a flame of fire;
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8 but as to the Son, Thy throne, O God, [is] to the age of the age, and a sceptre of uprightness [is] the sceptre of thy kingdom. (aiōn g165)
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
9 Thou hast loved righteousness and hast hated lawlessness; therefore God, thy God, has anointed thee with oil of gladness above thy companions.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10 And, Thou in the beginning, Lord, hast founded the earth, and works of thy hands are the heavens.
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11 They shall perish, but thou continuest still; and they all shall grow old as a garment,
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12 and as a covering shalt thou roll them up, and they shall be changed; but thou art the Same, and thy years shall not fail.
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13 But as to which of the angels said he ever, Sit at my right hand until I put thine enemies [as] footstool of thy feet?
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14 Are they not all ministering spirits, sent out for service on account of those who shall inherit salvation?
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
