Psalms 88
1 A Canticle Psalm to the sons of Korah. Unto the end. For Mahalath, to answer the understanding of Heman the Ezrahite. O Lord, God of my salvation: I have cried out, day and night, in your presence.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer enter in your sight. Incline your ear to my petition.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am considered to be among those who will descend into the pit. I have become like a man without assistance,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 idle among the dead. I am like the wounded sleeping in sepulchers, whom you no longer remember, and who have been repelled by your hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 They have lain me in the lower pit: in dark places and in the shadow of death.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Your fury has been confirmed over me. And you have brought all your waves upon me.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 You have sent my acquaintances far from me. They have set me as an abomination to themselves. I was handed over, yet I did not depart.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 My eyes languished before destitution. All day long, I cried out to you, O Lord. I stretched out my hands to you.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Will you perform wonders for the dead? Or will physicians raise to life, and so confess to you?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Could anyone declare your mercy in the sepulcher, or your truth from within perdition?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Will your wonders be known in the darkness, or your justice in the land of oblivion?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 And I have cried out to you, O Lord, and in early morning, my prayer will come before you.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Lord, why do you reject my prayer? Why do you turn your face away from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am poor, and I have been amid hardships from my youth. And, though I have been exalted, I am humbled and disturbed.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Your wrath has crossed into me, and your terrors have disturbed me.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They have surrounded me like water, all day long. They have surrounded me, all at once.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Friend and neighbor, and my acquaintances, you have sent far away from me, away from misery.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
