< Psalms 60 >
1 Unto the end. For those who will be changed, with the inscription of a title, of David himself, for instruction: when he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal, and Joab turned back and struck Idumea, in the valley of the salt pits, twelve thousand men. O God, you have rejected us, and you have ruined us. You became angry, and yet you have been merciful to us.
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
2 You have moved the earth, and you have disturbed it. Heal its breaches, for it has been moved.
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
3 You have revealed to your people difficulties. You have made us drink the wine of remorse.
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
4 You have given a warning sign to those who fear you, so that they may flee from before the face of the bow, so that your beloved may be delivered.
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
5 Save me with your right hand, and hear me.
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
6 God has spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Shechem, and I will measure the steep valley of the tabernacles.
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
7 Gilead is mine, and Manasseh is mine. And Ephraim is the strength of my head. Judah is my king.
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
8 Moab is the cooking pot of my hope. Into Idumea, I will extend my shoe. To me, the foreigners have been made subject.
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
9 Who will lead me into the fortified city? Who will lead me all the way to Idumea?
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
10 Will not you, O God, who has rejected us? And will not you, O God, go out with our armies?
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
11 Grant us help from tribulation. For salvation from man is empty.
Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
12 In God, we will act virtuously. And those who trouble us, he will lead to nothing.
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.