Psalms 40
1 Unto the end. A Psalm of David himself. I have waited expectantly for the Lord, and he was attentive to me.
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;
2 And he heard my prayers and he led me out of the pit of misery and the quagmire. And he stationed my feet upon a rock, and he directed my steps.
felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.
3 And he sent a new canticle into my mouth, a song to our God. Many will see, and they will fear; and they will hope in the Lord.
És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.
4 Blessed is the man whose hope is in the name of the Lord, and who has no respect for vanities and absurd falsehoods.
Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a daczosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.
5 You have accomplished your many wonders, O Lord my God, and there is no one similar to you in your thoughts. I have announced and I have spoken: they are multiplied beyond number.
Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.
6 Sacrifice and oblation, you did not want. But you have perfected ears for me. Holocaust and sin offering, you did not require.
Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kivántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.
7 Then I said, “Behold, I draw near.” At the head of the book, it has been written of me:
akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva
8 that I should do your will. My God, I have willed it. And your law is in the midst of my heart.
megtenni akaratodat, Istenem, kivánom s tanításod belsőmben van.
9 I have announced your justice in a great Church: behold, I will not restrain my lips. O Lord, you have known it.
Hirdettem igazságot nagy gyűlekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!
10 I have not concealed your justice within my heart. I have spoken your truth and your salvation. I have not concealed your mercy and your truth from a great assembly.
Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyűlekezetnek.
11 O Lord, do not take your tender mercies far from me. Your mercy and your truth ever sustain me.
Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.
12 For evils without number have surrounded me. My iniquities have taken hold of me, and I was not able to see. They have been multiplied beyond the hairs of my head. And my heart has forsaken me.
Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, útolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.
13 Be pleased, O Lord, to rescue me. Look down, O Lord, to help me.
Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segitségemre siess!
14 Let them together be confounded and awed, who seek after my soul to steal it away. Let them be turned back and be in awe, who wish evils upon me.
Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek egyaránt, a kik leIkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kivánják.
15 Let them bear their confusion all at once, who say to me, “Well, well.”
Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!
16 Let all who seek you exult and rejoice over you. And let those who love your salvation always say, “May the Lord be magnified.”
Örvendjenek és örűljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!
17 But I am a beggar and poor. The Lord has been concerned about me. You are my helper and my protector. My God, do not delay.
Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!
