Psalms 38
1 A Psalm of David, in commemoration of the Sabbath. O Lord, do not rebuke me in your fury, nor chastise me in your wrath.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For your arrows have been driven into me, and your hand has been confirmed over me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 There is no health in my flesh before the face of your wrath. There is no peace for my bones before the face of my sins.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For my iniquities have walked over my head, and they have been like a heavy burden weighing upon me.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My sores have putrefied and been corrupted before the face of my foolishness.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I have become miserable, and I have been bent down, even to the end. I have walked with contrition all day long.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For my loins have been filled with illusions, and there is no health in my flesh.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I have been afflicted and greatly humbled. I bellowed from the groaning of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 O Lord, all my desire is before you, and my groaning before you has not been hidden.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart has been disturbed. My strength has abandoned me, and the light of my eyes has abandoned me, and it is not with me.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My friends and my neighbors have drawn near and stood against me. And those who were next to me stood far apart. And those who sought my soul used violence.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 And those who sought evil accusations against me were speaking emptiness. And they practiced deceitfulness all day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But, like someone deaf, I did not hear. And I was like someone mute, not opening his mouth.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 And I became like a man who does not hear, and who has no reproofs in his mouth.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For in you, Lord, I have hoped. You will listen to me, O Lord my God.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I said, “Lest at any time, my enemies might rejoice over me,” and, “While my feet are being shaken, they have spoken great things against me.”
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I have been prepared for scourges, and my sorrow is ever before me.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For I will announce my iniquity, and I will think about my sin.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 But my enemies live, and they have been stronger than me. And those who have wrongfully hated me have been multiplied.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Those who render evil for good have dragged me down, because I followed goodness.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Do not forsake me, O Lord my God. Do not depart from me.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Be attentive to my help, O Lord, the God of my salvation.
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
