Psalms 35
1 Of David himself. O Lord, judge those who harm me; assail those who attack me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Take hold of weapons and a shield, and rise up in assistance to me.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Bring forth the spear, and close in on those who persecute me. Say to my soul, “I am your salvation.”
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Let them be confounded and in awe, who pursue my soul. Let them be turned back and be confounded, who think up evil against me.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 May they become like dust before the face of the wind, and let the Angel of the Lord hem them in.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 May their way become dark and slippery, and may the Angel of the Lord pursue them.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For, without cause, they have concealed their snare for me unto destruction. Over nothing, they have rebuked my soul.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Let the snare, of which he is ignorant, come upon him, and let the deception, which he has hidden, take hold of him: and may he fall into that very snare.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 But my soul will exult in the Lord and delight over his salvation.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 All my bones will say, “Lord, who is like you?” He rescues the needy from the hand of the stronger one, the indigent and the poor from those who plunder him.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Unfair witnesses have risen up, interrogating me about things of which I am ignorant.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 They repaid me evil for good, to the deprivation of my soul.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 But as for me, when they were harassing me, I was clothed with haircloth. I humbled my soul with fasting, and my prayer will become my sinews.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Like a neighbor, and like our brother, so did I please; like one mourning and contrite, so was I humbled.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 And they have been joyful against me, and they joined together. Scourges have been gathered over me, and I was ignorant of it.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 They have been scattered, yet they were unremorseful. They have tested me. They scoffed at me with scorn. They gnashed their teeth over me.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Lord, when will you look down upon me? Restore my soul from before their malice, my only one from before the lions.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I will confess to you in a great Church. I will praise you among a weighty people.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 May those who are my unjust adversaries not be glad over me: those who have hated me without cause, and who nod agreement with their eyes.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For indeed, they spoke peacefully to me; and speaking with passion to the earth, they intended deceit.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 And they opened their mouth wide over me. They said, “Well, well, our eyes have seen.”
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 You have seen, O Lord, do not be silent. Lord, do not depart from me.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Rise up and be attentive to my judgment, to my cause, my God and my Lord.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Judge me according to your justice, O Lord, my God, and do not let them be glad over me.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Do not let them say in their hearts, “Well, well, to our soul.” Neither let them say, “We have devoured him.”
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Let them blush and be in awe together, those who congratulate at my misfortunes. Let them be clothed with confusion and awe, who speak great things against me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Let them exult and rejoice, who wish my justice, and let them ever say, “The Lord be magnified,” who will the peace of his servant.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 And so my tongue will express your justice: your praise all day long.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
