Psalms 12

1 Unto the end. For the octave. A Psalm of David. Save me, O Lord, because holiness has passed away, because truths have been diminished, before the sons of men.

A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

2 They have been speaking emptiness, each one to his neighbor; they have been speaking with deceitful lips and a duplicitous heart.

Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

3 May the Lord scatter all deceitful lips, along with the tongue that speaks malice.

Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

4 They have said: “We will magnify our tongue; our lips belong to us. What is Lord to us?”

kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

5 Because of the misery of the destitute and the groaning of the poor, now I will arise, says the Lord. I will place him in safety. I will act faithfully toward him.

Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

6 The eloquence of the Lord is pure eloquence, silver tested by fire, purged from the earth, refined seven times.

Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

7 You, O Lord, will preserve us, and you will guard us from this generation into eternity.

Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

8 The impious wander aimlessly. According to your loftiness, you have multiplied the sons of men.

Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.